Psalms 94

Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait! ^a1Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela. ^b 2Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra! ^c 3Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben, 4A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. ^d 5Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ^e 6

Isten örökkévalósága, a bűnös ember mulandósága. Könyörgés kegyelemért

7Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! ^f 8Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. ^g 9Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! ^h 10Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. ⁱ 11Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; ^j 12Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. ^k 13Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! 14Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé. ^l 15Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. ^m 16A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk. ⁿ 17Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? ^o 18Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. ^p 19Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon. 20Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. 21Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. 22Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. ^q 23És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá! ^r